Az egyszínű sosem teljesen egyszínű
Egy első ránézésre lapos vízfelület fényessége szinte mindig lassan változik. A víz alatt a fény a felszínről érkezik, ezért a kék fent halványabb, lent sötétebb. Az égen fordítva: a horizont közelében halvány, fent mélyebb. A sekély víz alatti homokot fényes vonalak hálója borítja ott, ahol a fodrok összegyűjtik a napfényt.
Mielőtt nekilátnál egy egyszínű területnek, nézd meg egy pillanatra a képnézetet, és figyeld meg, merre fut a színátmenet. Ez az egyetlen megfigyelés egy halom egyforma darabot sorozattá alakít.
Kirakó: előbb válogass, aztán illessz
Gyűjtsd az összes egyszínű darabot az asztal egyik részére, és rendezd őket fényesség szerint, a legvilágosabbtól a legsötétebbig. A szegélydarabok külön sorba kerülnek. Aztán haladj a színátmenet mentén: a legvilágosabb darabok a felszín vagy a horizont közelébe tartoznak, és minden réshez csak néhány jelöltet kell kipróbálnod.
Ha a szín már nem segít, használd a formát. Minden darabnak négy oldala van, mindegyiken fül, bemélyedés vagy egyenes él. Nézz meg egy rést, számold meg, hány fül kell bele, és csak az ilyen mintázatú darabokat vedd elő.
Forgatós kirakó: kövesd a fényt
Egy egyszínű lapka két szögben is jónak tűnhet. A színátmenet alapján dönts: a vizes lapka világosabb oldala általában fent van. Homokban kövesd a fényvonalakat a szomszédos lapkákon át. Ha egyik sem segít, előbb a körülötte lévő lapkákat fejezd be; a rés utolsó lapkájának csak egy olyan állása van, amely folytatja a szomszédait.
Hagyd a végére
Minden játékban megéri először a részletes részeket befejezni. Amikor már csak az egyszínű terület marad, minden elhelyezett szomszéd szűkíti a választást. Az oldal merülési tervei minden képnél megnevezik az egyszínű területet, és megmérik, a kép mekkora részét fedi, így előre látod, hol lesz a lassú rész.